Történelem
...Történt ekkor, hogy két derék csabai, a kárpitos segéd Huber Adolf és a szobafestő segéd Földi Pál megszervezték az első nagypályás futballcsapatot...
TÖRTÉNET
Kedves lakótársunk, Platschek Sándor alapos és mélyreható kutatásából merítve a PSE históriáját az 1920-as évek végétől számoljuk. Történt ekkor, hogy két derék csabai, a kárpitos segéd Huber Adolf és a szobafestő segéd Földi Pál megszervezték az első nagypályás futballcsapatot. A labda, melyet ekkor még zöld mezben és fekete nadrágban rúgtak, elindult útjára. Itt bátorítjuk az Olvasót, hogy teljesebb tájékoztatás céljából szerezzen be magának egyet a szerző „A Plész virtuózai” címû könyvéből, mely nem csak informatív, de igazán izgalmas és szórakoztató olvasmány. Nincs hírünk arról, hogy kinek a lába végezte el a történelmi kezdőrúgást az első szervezett csabai futballmeccsen, ám a labda azóta is játékban van. Miközben változtak a színek, a nevek az elmúlt évtizedekben, csabaiak százainak, ezreinek nyújtott felüdülést, szórakozást, izgalmat a Klub.
A mindenkori első csabai tizenegyben az említett Huber Adolf és Füsti Pál mellett Szőnyi „Frenk” Ferenc, Petrő Pista, a fiatal Kassay Jancsi, Horák Toncsi és Háber Ferenc nevét őrzi az emlékezet, patrónusként a későbbi intézőt Miskey Lajost ismerhetjük.
1933 május 13-án a mai az akkori elemi iskola - azaz a mai Jókai általános Iskola – egyik termében huszonkilenc csabai férfi megalakította a Piliscsabai Sport Clubot, melynek színe kék-fehér lett, elnöknek Dr. Kalajkovich Imre orvost választották. (Az erről szóló dokumentum másolata a „Janibá teremben” azaz a klubhelységünk falán megtekinthető.) A mérkőzéseket a „Plész”-en játszotta, a Kálvária hegy alatti területen, mely arról híresült el, hogy olyan lejtése volt a pályának, hogy azon télen szánkóztak is a gyerekek. Ebből kifolyólag a helyi tizenegy komoly előnyöket kovácsolt különleges technikák bevetésével, ilyen volt például a „dombtetőről” végzett speciális beadás, amely több erős csapat elvérzését is okozta a múltban.
íme az akkori spílerek névsora: Berkes István, Grősz Ferenc, Schuller Guszti kapusok, Drexler Antal (azaz Dévényi Antal, sportközpontunk névadója), Gáspár János, Gulácsi János, Hauck János, Horák Antal, Huber János, Huber László, Kassay János, Klein Sándor, Knerczer József, Kováts „öcsi” Kálmán, Kováts László, Melczer András, Moser János, Neumayer Márton, Petró Pista, Platschek Sándor, Prihisztál József, Schuller Ferenc, Spielmann György, Szőnyi „Frenk” Ferenc, Tittenberger Ferenc, Vida József és Wippelhauser, akinek a keresztneve helyett csak az maradt fent, hogy péksegéd volt. 36-ban került a csapatba a piliscsabai futball egyik legemblematikusabb focistája, Eidenpencz Ferenc, akihez egy sokat mondó kifejezés tapadt a „gólfrász”, melyet az ellenfél védelme élvezett, mikor a csatárhoz került a labda…
A visszaemlékezések szerint a mérkőzések alkalmával elnéptelenedett a falu, ezernél is többen tolongtak a Plészen és természetesen ami megtörténhetett egy vidéki focipályán, az meg is történt. Vidám és kevésbé derûs percek, ünneplések, bíró üldözések, sorolhatnánk, a forrásul vett könyvben erről is bőven olvashatunk.
A negyvenes évekre érett be a csapat igazán, mely időszak álomcsapata a krónikák szerint így festett: Spielmann Gáspár - Brassói Ferenc, Hetényi László – Prihisztál József, Knerczer József, Sarkadi János – Gábor János, Romhányi László, Eidenpencz József, Kováts László, Kőnig János. Ennek Bélik Mihály (legidősebb ma is élő legenda)
