Fájó vereség

Egy héttel később Galgagyörkre látogattunk el. Az itthoni 2-2-es döntetlen után, nehéz, párharcokkal teli mérkőzésre számítottunk. Öt kezdő játékosunk hiányzott a keretből és csak egy cserénk volt, különböző elfoglaltságok és betegségek miatt. Nagyon sajnáltam a szűk keretet, mert egy olyan csapattal szemben maradtunk alul, aki csak két ügyes játékosára és a fizikálisan erősebb játékosaira építette játékát. Folyamatosan vágták előre a labdákat, amit az első félidőben sikeresen kivédekeztünk, viszont kapura igazán veszélyes támadásokat nem tudtunk kivitelezni, sok apró faulttal akasztották meg a kontráinkat. A szünetben még bizakodó volt a csapat, úgy éreztük, hogy miénk lehet a mérkőzés. A második félidő hetedik percében egy oldalról jövő kapuralövés kiöklözésére az ellenfél gyorsabban reagált és megszerezték a vezetést. Két percre rá egy félpályánál levő, gyorsan elvégzett bedobással megleptük ellenfelünket és Krasznai Vince három ellenfelet lerázva éles szögből lőtt szép gólt. Nem sokkal később a galgagyörkiek örülhettek, megint egy védelmi hibát követően találtak a hálónkba. Ezután még jobban visszaálltak védekezni és már nem találtuk meg a rést, hogy kiegyenlítsünk.   Az ilyen pontvesztések fájnak igazán.

 

Tütünkov Krisztián vezetőedző